A szürke marhacsorda

Emlékszem, kb. húsz évvel ezelőtt, mikor húsz voltam, olyan jó volt reménykedni!

Fiatal voltam, bizakodó. Minden szépnek látszott, reménytelinek. Az eltelt 45 évet megmagyarázták nekünk, hogy az azért volt, mert..... Oké! Elhittük. Aztán teltek az évek és még mindig azt magyarázzák nekünk, hogy az azért volt, mert.....

Jaj de jó! Felébredtem! Ez csak egy szörnyű álom volt. Inkább elmesélem az álmomat, amit HOLNAP ÁLMODTAM.....

Álmodtam egy szép országot, tele gyönyörű helyekkel, szép lányokkal, értékes földekkel, okos emberekkel..... Nem, az utolsó csak részben igaz. Vannak okos emberek. Néhányan. Gondolkozom, hogy is volt abban az álomban, amit még meg sem álmodtam. Nem! Sok szorgalmas ember, és néhány értelmes. Aztán előtűnik a semmiből valami nagy. Valami nagyon nagy. Közeledik, lassan kiveszem a körvonalait. Valami állatok. Szarvasmarhák? Nem! Most ismerem fel! Ez egy ritka fajta. Szürke marha. Valahol Kelet-Európában honos. Nem túl okosak, nem túl kecsesek, de nagyon ellenálló fajta. Rengeteget bír dolgozni, mennek a VEZÉRBAROM után, aki kolompol nekik, őt meg hajtja a GAZDA. Mennek, legelésznek, nézelődnek, ha munkára fogják őket, akkor dolgoznak, mint a barom. Furcsa dolgot fogok látni az álmomban. Arcuk van ezeknek a marháknak. Emberi arcuk. Kedvesek, de nagyon szomorúak. Nem értem! Miért vagytok ilyen szomorúak? nem válaszolnak, csak dolgoznak, pedig a GAZDA olyan rosszul terelte a csordát, hogy már csak néhány gaz van a legelőn.

Te nem a földről jöttél- kérdezte legnagyobb meglepetésemre az egyik marha.

De igen, de messziről.

Nem hallottál még az országunkról?

De hallottam, de sok szépet és amit most látok, az elkeserítő.

Hát tudod.... Itt abbahagyta a beszédet és továbbment.

Ekkor odalépett hozzám egy másik marha.

Láttad a tegnap esti Szégyen Színházat- kérdezte.

Az mi?

Nem tudod, hogy mi a Szégyen Színház? Nem szoktad nézni? Hol élsz te? Ez a legjobb dolog a világon! Az a karám, ahova beköltözik néhány marha és ott élnek. Meg lehet őket nézni, hogy mit csinálnak meg ilyesmi- mondta.

Valahogy ez a marha a számomra boldognak tűnt, a maga rettenetes butaságával. Mert buta volt, az biztos. Hallatszott a beszédén.

Nem láttam még soha- mondtam.

Halljátok fiúk. Ez még sose nézte a Szégyen Színházat- mondta és óriási nevetésben törtek ki. Kellemetlenül éreztem magam, mert azt hittem, hogy ez valami nagyon tiszteletlen és buta dolog, hogy még sose néztem. Akik kinevettek elmentek, nevetgéltek még és próbáltak valami kis gazt találni a kizsigerelt földön. Messze tőlem, észrevettem a Kolompost. Elindult, ezért elindult az egész csorda. Elvegyültem köztük és azt vettem észre, hogy sokan, kb. a marhák egyharmada boldogan megy a Kolompos után, pedig amerre elindultak, arra még silányabb legelők vannak. Sokan panaszkodtak, a Kolompos nem jó. Váltsuk le! Rossz irányba visz minket! Direkt ellenünk van! Utálja a sötétszürke marhákat- kiabálták. A Kolompos ezt nem hallotta, mert körülötte sokan voltak, akik dicsérték, magasztalták, biztatták. Megkérdeztem az egyik elégedetlenkedő marhát, hogy mi a baj.

Ez a Kolompos meg a barátai nem jók- mondta.

De miért nem- kérdeztem.

Ööö... Nem tudom, de nem jók- és kiabált tovább.

Még jó néhány marhával jártam ugyanígy. Nem értettem, de nem is tudtak válaszolni. Aztán később kiderült, hogy az ő Kolomposuk is vezette már a csordát. Akkor a többi marha elégedetlenkedett. Akkor fordítva történt a dolog. Akik most kiabáltak, azok boldogok voltak, a mostani Kolompos emberei pedig hangoskodtak. Végre észrevettem néhány különálló marhát. Odamentem és beszédbe elegyedtem velük.

Ti nem elégedetlenkedtek- kérdeztem.

Gyanakodva néztek rám és nem is akartak válaszolni. Aztán negyed óra múlva, mikor kicsit megismertük egymást, elkezdtek beszélni.

Tudod, a marhák a csordában nagyon tájékozatlanok, buták. A csorda egyharmada minden szó nélkül követi a Kolompost, a másik egyharmad panaszkodik. Aztán, ha Kolompos csere van, ugyanez fordítva. Valamikor büszke csorda voltunk. A Kolompos, akármelyik legyen is az, csak a GAZDA parancsait követi. Régen nem így volt, de sajnos beférkőztek közénk az árulók. Most nézd meg! Most a narancs színű Kolompos után megy a sok barom. Ezelőtt a vörös Kolompos után mentek és nem veszik észre, hogy ahová megyünk, az a sivatag, a nyomor. Sajnos a csorda kétharmada nagyon buta. Bárki, aki feltétel nélkül követi ezeket, az saját maga és a csorda ellensége.

De miért követitek őket?

Sajnos a csorda nagy része semmilyen önérzettel nem rendelkezik, mert állandóan azt hallgattatják velük, hogy bűnösök, rosszat tettek, rossz marhák, mert a dédapáik valaha állítólag elkövettek valamit. És ezek a marhák elhiszik. Amit mi megehetnénk, azt egy idegen csorda elviszi, mert szerintük, tartozunk nekik.

De ez nem igazságos!

Persze, hogy nem, de ameddig a csorda narancskolompos vagy vöröskolompos tagjai azzal vannak elfoglalva, hogy egymást szidják, addig a GAZDA boldogan fosztogat minket.

Miért nem tesztek valamit?

Kicsoda? Azzal a csordával tegyünk valamit, amelyiknek a szórakozása a Szégyen Színház, az esti Móni Marha Show és ilyenek. Ezek arra sem képesek, hogy saját magukért kiálljanak. kevesen vagyunk, akik ezt látják és azok közül sokan elhagyták a csordát. Elmentek egy másik legelőre.

Dehát már alig van mit ennetek! A Kolompos és barátai meg egy külön réten legelésznek, minden földi jóval együtt! Ez sem bosszantja a csordát?

De igen! DE EZEK MARHÁK!!!!!!!!!!!!!!!